Mit ajándékozzunk, ha a legjobb barátunk imádja a száguldást?

A téma adott, csak meg kell keresni a kérdésünkre a választ: mit ajándékozzunk a barátunknak? Kisgyerek korunk óta ismerjük egymást. Együtt nőttünk fel. Az évek folyamán megtanultam, mi hozza igazán lázba. Ennek ellenére nem egyértelmű, hogy mit ajándékozzak neki a 33. születésnapja alkalmából.

KALANDJAINK

Először a közös rafting túránk jut eszembe. Akkor mentem a cégükhöz dolgozni. Nagyon ügyesen egyengette a sorsomat. Amikor beszélt a főnökkel, annyira helyzetbe hozott, hogy nem volt vitás, fel fognak venni. Eszméletlen érzéke volt mindig is az üzlethez. Abban maradtak a tulajjal, ha megfelelek nekik, akkor ők kifizetik a barátomnak a fejvadász cég jutalékának a felét.

Mindig is imádtam a lazaságát. Meg az életszeretetét. Sohasem görcsölt rá a dolgokra. És nem is ült   le egyetlenegyszer sem, hogy Benjamin Franklin módjára felírja egy A4-es papírra, hogy mi szól a kigondolt új dolog mellett és mi ellene. Ösztönlény volt, amit én is meg szerettem volna tanulni tőle. Hogy úgy fogadjam el a dolgokat, ahogyan azok vannak.

A mit ajándékozzunk fogalomkör számára teljességgel ismeretlen volt. Nem kellett ahhoz Karácsony, születésnap, hogy meglepjen valami aprósággal. Volt, amikor közös mozit szervezett, de megtörtént az is, hogy csak beültetett a kocsijába, és elindultunk csak úgy bele a vakvilágba.

KÖZÖS ÚTJAINK

Nagyon szívesen emlékszem vissza a külföldi útjainkra. Akkor még annyira egyedül voltunk, mint az ujjam. Miénk volt az egész világ. Péntek este beültünk a szolgálati autónkba, és irány Erdély. Éjjel mindig én vezettem. Ennek praktikus okai voltak: amint letette a fejét, már el is aludt. Képes volt bárhol elaludni. Ebben is példaértékű volt számomra.

Ha megkérdeztem volna tőle, mit ajándékozzunk egymásnak, egy mosoly kíséretében csak nézett volna rám. Ekkor ugyanis még ő sem tudta, mit fog hozni a következő pillanat.

Úgy gondolom, számára alapvető volt, hogy akár csak egy aprócska valamivel meglepje a hozzá közel állókat.

Imádott adni. És ezt zsigerből tette. Semmi felkészülés. És ettől volt minden ajándékozása igazi meglepetés.

Az életfilozófiája két szóval leírható: csak lazán. Hogy követett-e el hibákat a nagy lazásása közepette? Minden bizonnyal több tucatot. Mert nehéz egy spontán módon élő embernek teljesen odafigyelni egy mindent előre kiszámító barátra. Ezért sokszor megbántott. Legalábbis ezt én így éltem meg. Ő meg úgy, hogy ez megtörtént, és már lapozott is tovább. Gyorsan elengedte a kellemetlenségeket.

MIT AJÁNDÉKOZZUNK?

Most lesz 33 éves. Krisztusi korba lép. Valami jópofa dologgal kellene felköszöntenem. Milyen jó lenne csak úgy megálmodni, hogy mit is ajándékozzak neki, persze azon a módon, ahogyan azt ő mindig is teszi. De én nem ő vagyok. Erre már bőven rájöttem a közös életünk évei során. Ő laza, én meg akkor érzem jól magam, hogy jó előre kitervelem, hogy mit is akarok véghez vinni. Az ajándékozással is így vagyok. Meg akarom vizsgálni a lehetőségeket. Csak ekkor vagyok nyugodt. Én így működöm.

„Mit ajándékozzunk egymásnak” – ugrik be valahonnan a kérdés. Imád utazni? Igen. Szeret vezetni? Igen. Imádja a sebességet? Igen. Valami közös program, ahol igazán eldobhatjuk az agyunkat, és végre én is annyira laza lehetek, mint az a bizonyos rigalánc? Mi lenne az, ami mindezeket az elvárásaimat teljesíti?

Már megint elvárásaim vannak magammal szemben. Nem tehetek róla. Mivel maximalista vagyok, ezer százalékra meg akarom tervezni a közös programunkat. Nincs hibázási lehetőség. Azt teljes mértékben kizárom. Nem tévedhetek.

A Quad mellett döntök. Voltam már egyszer egy ilyen túrán. Leégett tőle a hajam. Annyira élveztem, hogy teljesen képes voltam elengedni magam. Fogtam a Quad kormányát, nyomtam a gázt, és teljes torokból üvöltöttem, amikor nekiindultam a pocsolyának. A sár csak úgy fröcsögött körülöttem.

MIT AJÁNDÉKOZZUNK PROJEKT TÖKÉLETESRE TELJESÍTVE!

Mivel számtalanszor megtörtént már, hogy csak úgy találkoztunk egy megbeszélt helyen és időben, a Domony-völgyi találkozónk nem keltett benne gyanút. Amikor kiszállt a kocsijából, elmondta a legújabb viccét. A haja szokás szerint bezselézve, a napszemüveg a homlokára feltolva. Én is kipróbáltam korábban ezt a stílust, de nekem nem jött be. Én nem használok hajfixálót, és a menő napszemüvegemet is elhagytam már évek óta.

A parkolótól pár száz métert sétálva megpillantjuk a „mit ajándékozzunk projekt” résztvevőit: egy túravezetőt és két Quadot. „Boldog Szülinapot Cimbi!” – vetem oda neki, és szívből örülök, mert látom, mennyire odavan attól, hogy ennyire megleptem.

Pár percben meghallgatjuk a túravezető útmutatásait, megnézzük, hogyan is működnek a négylábú csodák, és már bele is kapaszkodunk a kormányba, húzzuk a gázt bőszen, és kacagva száguldozunk, amerre a lóerők visznek.